Nézegettem a képeket az interneten, mindenhol fogdossák a csukákat. Főleg a Balaton ami igen érdekes, hiszen a Keszler villantó az igen fogósnak bizonyul ott. Teszthorgász társam rendre fogja őket nekem meg csak a sóvárgás jut. Van egy mondás miszerint “vadász embernél, vadász kutyánál nincs irigyebb”. Hát hozzátenném, hogy a pergető horgász tudja őket überelni! Persze az egészséges mértékig. Azzal is tisztában vagyok, hogy a Tisza-tó nagy kiöntéseiről később jön le, később áll össze a hal. Aki ismeri a tavat az tudja hogy a vízeresztés időszaka a legeredményesebb csukára. Zártabb kubikokban, holtágakban már fogják, de sok jó csukás rész még eredménytelen. Mit tehet hát az irigykedő teszthorgász? Vagy elmegy a zártabb kubikokra vagy erőlteti a halban még szegényebb részeket. Én az utóbbit választottam jelen esetben mondván ha teszt akkor az bizony legyen teszt!
Ki is tűztem a horgászat időpontját reggel 7 órai indulással. Természetesen az utódomnak is volt beleszólása így 08.30-kor már száguldottam is a víz felé. Gyors bepakolás a csónakba, botok beélesítése és irány a halak! Két bottal készültem: a könnyebbikre a Keszler Küsz 12 g-os kerül arany színben, az erősebb a Keszler Kárászt kapja szintén arany színben 17 g-os változatban.
Egy holtágszerű, csatorna jellegű vízen kezdek. Kristálytiszta víz, a meder 3 méter mélységű, a partszéle gazdagon benőtt növénnyel.
Feltámad az északi szél és teljesen hosszában fújja a vizet. Rendesen megnehezíti a dolgomat. A könnyű kanalakat nehéz pontosan dobni. Egyik dobást követi a másik, váltva a kanalakat keresem az éhes ragadozókat. A növényt és a mély vizet is vallatom- eredménytelenül. Eltelik 1,5 óra, de még csukára utaló jelet sem láttam. Hiába, messze még a vízeresztés. Leülök, elszívok egy koporsó szöget majd egy ötlettől vezérelve berántom a motort. Átmegyek az öblítő csatornába, hátha ott.
Odaérve már nem is tűnik annyira jó ötletnek, opálos a víz. Árad a Tisza és ilyenkor bizony szabadon jön be a kicsit már zavarosodó víz. Horgászható még, ezért pár helyen megállok. Dobok és végre van apró koppintás. Sajnos nem tudom megfogni, de nem is bánom. Tapasztalatból tudom, ilyenkor itt óvoda nyílik s őket illik békén hagyni. Van még pár évük mire elérik kívánatos, horgász sportra megfelelő méretet. Tovább is állok, új cél az Abádi medence hínármezői.
Lassan pöfögök a motorral és nézem a lehetőségeket. A sávos súlyom kaszálás eredménye véget van horgászható rész. Amint látszik, nem csak a halak nyertek életteret és napfényt, hanem mi horgászok is, horgászhelyet.
Egy tisztább részen megállok, leteszem a súlyt mert itt is fúj a szé,l ráadásul forog is. A látszat csalóka a felszínt alatt csak 10-30 cm víz van. A többi hínár az amúgy is sekély részen. No de ez pont a könnyű kanalak terepe. Előkészítem a Küszt az arany színben és a két kárászt ezüst és vörösréz színben. Előbbit 15 g utóbbit 17 g súlyban. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszek egy gumihalat offset horgon és kettő felszíni csalit. Ha teszt, akkor legyen teszt!
Felszíni csalival kezdek, majd gumival folytatom. Egészen jól lehet velük boldogulni bár érdeklődés még nem volt. Körbe dobáltam magam, de még nem halszagú a kezem. Következnek a villantók. Erősebb botra a nehezebb kanalat kapcsolom s dobom az elsőt. Na, most mutasd meg mit tudsz Keszler kanál!
Még a levegőben jár a kanál amikor óvatosan lefogom a dobot és kifeszített zsinórral ér vizet a csali. Egy gondolatnyi ideig hagyom süllyedni, majd lassan nagyon lassan húzom visszafelé. Egy pillanatra sem hagyom magára, hiszen éppen csak a hínárszőnyeg felett riszálja magát. Már itt billeg előttem és megdöbbenve látom hogy egy sügerecske követi. Fele akkora mint amire szemet vetett. El nem tudom képzelni mire gondolhatott. Meg-meg pöccintem s erre még neki is megy. Jót mosolygok magamban, de kiveszem az orra elől mire megsértődve odébb áll. Dobom a következőt és nézem ahogy villogva, jó kilengésekkel közelít a vas. Már félúton járhat, amikor a semmiből egy rendes tolóhullám jelenik meg mögötte. Egy halovány koppintást érzek, de a kanál táncát már nem. Akasztok és végre halam van! Nem is rossz. Párszor megszalad, hínárba is bújik, de már itt van a csónak előtt.
Nyakon ragadom, beemelem a csónakba. Hibátlan Tisza-tavi csuka, az ide jellemző átlag mérettel. Megszabadítom a horogtól és egy nyugodt pillanatában megmérem a hosszát. 67/75 cm hosszú a vízi tigris. Nem sokat nézegetem, hiszen ahol most van az nem az ő helye. Átemelem, vissza a vízbe, de nem köszöni meg. Búcsú fénykép helyett csap egyet és már oda is van. No annyi baj legyen, legalább tényleg életerős maradt. Felveszem a súlyt s jobb híján erről készítek képet. Van saláta rendesen.
Odébb evezek és megint dobom a vasat. Harmadik dobásra megfogja egy kis csukesz, szinte fárasztani sem kell. Kb. olyan 35 cm lehet, gyorsan engedem is vissza. Kicsivel odébb még egy hasonlót fogok és akár csak az előzőt, ezt is gyorsan, kíméletesen engedem útjára, annyira hogy még fényképet sem készítek róluk. A jövő nemzedéke! Remélem elérik a kapitális méretet és ha esetleg lesz felső korlát bevezetve, akkor több horgásznak okoznak örömöt.
Közben egyre rosszabb lesz a helyzet, erősödik a szél, fodrozódik a felszín, nem látom a hínárszálakat.
Vezetgetem a kanalat s ha hínárt fog, egy két erősebb rántással megtisztítom. Pont egy ilyen rántás után látom amint egy hatalmas hal jön a kanál után. A 15 r-os ezüst kanál van fent és olyan tolóval jön hogy megijedek még a végén vidrát is fogok. Egy dolog azonban hogy mire gondol az ember, más dolog hogy mit tesz ösztönösen. Nem is gondolok rá, de játszom a kanállal. Megállítom egy pillanatra, hirtelen indítom, majd lassítok. Nem eszi meg, de kiköveti a csónakig. Nem vidra, de nem is csuka. Egy 3-4 kg közötti ponty! Amint észrevett el is illant egy pillanat alatt. Hmmm. Jó pár éve dobálok, de ilyenben még nem volt részem. Gyorsan túlteszem rajta magam és dobom a soron következőt közben rápillantok az órámra. Ajaj, letelt az idő. A csemetémért mennem kell, ő nem olyan elnéző, mint a nejem.
Eldöntöm, még kettőt dobok és indulok haza. Éppen a tízedik kettőt dobom mikor megint ugyanaz a tolás jön a Kárász után. Most résen vagyok! Próbálom a csónakig elcsalni vagy megfogni. Előbbi sikerül, és látom, ez is ponty, csak kicsit kisebb és tükrös. Jön a villantó után, kicsit lemaradva. Gőzöm sincs, hogy mit akarhat tőle? Megenni biztos nem mert nem startol rá, csupán érdeklődve követte.
Közben kiértem a kijelölt pályám végére, készítek egy képet és megyek haza.
Amíg a csónak kikötő helyemhez érek szokás szerint leltárt készítek. Nem fogtam kapitális nagy halat, nem fogtam sok halat sem. Ellenben egy viszonylag nehéz pályán, nem ideális körülmények között nagyon jót horgásztam. Nem először, de nem is utoljára bizonyította számomra a fogósságát a Keszler villantó család. Próbáltam több féle csalit is, de csak a kanalakkal tudtam halakat fogni. Hogy a pontyok mit akartak még talány. Viszont azt hiszem ezért horgászunk, ezért pergetünk. Mindig akad valami érdekes, ami gondolkodásra készteti az embert.
Kikötöm a csónakot és visszanézek a vízre. Hálás vagyok a Tisza-tónak a mai napért és nagyon köszönöm Keszler Bertoldnak is amiért ilyen csodásan végződhetett a horgászatom.
Természetesen elkéstem az iskola elől, fiacskámat már haza úton vettem fel. Azt hittem morcos lesz, de csak annyit kérdezett:
– Fogtál?
– Mosolyogva mondtam igent és elnézést kértem a késésért.
– Nem baj – mondta, de szombaton én is megyek.
– Bólintottam és indultunk is haza.
Tényleg csodás nap lett a mai, csodás családom van, csodás vízen, csodás csalikkal horgásztam.
Hmmm. Most valahogy nem is vagyok irigy.
Köszönöm a figyelmet.
P.M.
