Közzétéve:

Tisza-tavi csukák

Nézegettem a képeket az interneten, mindenhol fogdossák a csukákat. Főleg a Balaton ami igen érdekes, hiszen a Keszler villantó az igen fogósnak bizonyul ott. Teszthorgász társam rendre fogja őket nekem meg csak a sóvárgás jut. Van egy mondás miszerint “vadász embernél, vadász kutyánál nincs irigyebb”. Hát hozzátenném, hogy a pergető horgász tudja őket überelni! Persze az egészséges mértékig. Azzal is tisztában vagyok, hogy a Tisza-tó nagy kiöntéseiről később jön le, később áll össze a hal. Aki ismeri a tavat az tudja hogy a vízeresztés időszaka a legeredményesebb csukára. Zártabb kubikokban, holtágakban már fogják, de sok jó csukás rész még eredménytelen. Mit tehet hát az irigykedő teszthorgász? Vagy elmegy a zártabb kubikokra vagy erőlteti a halban még szegényebb részeket. Én az utóbbit választottam jelen esetben mondván ha teszt akkor az bizony legyen teszt!

Ki is tűztem a horgászat időpontját reggel 7 órai indulással. Természetesen az utódomnak is volt beleszólása így 08.30-kor már száguldottam is a víz felé. Gyors bepakolás a csónakba, botok beélesítése és irány a halak! Két bottal készültem: a könnyebbikre a Keszler Küsz 12 g-os kerül arany színben, az erősebb a Keszler Kárászt kapja szintén arany színben 17 g-os változatban.

Bevetésre készen….

Egy holtágszerű, csatorna jellegű vízen kezdek. Kristálytiszta víz, a meder 3 méter mélységű, a partszéle gazdagon benőtt növénnyel.

Feltámad az északi szél és teljesen hosszában fújja a vizet. Rendesen megnehezíti a dolgomat. A könnyű kanalakat nehéz pontosan dobni. Egyik dobást követi a másik, váltva a kanalakat keresem az éhes ragadozókat. A növényt és a mély vizet is vallatom- eredménytelenül. Eltelik 1,5 óra, de még csukára utaló jelet sem láttam. Hiába, messze még a vízeresztés. Leülök, elszívok egy koporsó szöget majd egy ötlettől vezérelve berántom a motort. Átmegyek az öblítő csatornába, hátha ott.

Odaérve már nem is tűnik annyira jó ötletnek, opálos a víz. Árad a Tisza és ilyenkor bizony szabadon jön be a kicsit már zavarosodó víz. Horgászható még, ezért pár helyen megállok. Dobok és végre van apró koppintás. Sajnos nem tudom megfogni, de nem is bánom. Tapasztalatból tudom, ilyenkor itt óvoda nyílik s őket illik békén hagyni. Van még pár évük mire elérik kívánatos, horgász sportra megfelelő méretet. Tovább is állok, új cél az Abádi medence hínármezői.

Lassan pöfögök a motorral és nézem a lehetőségeket. A sávos súlyom kaszálás eredménye véget van horgászható rész. Amint látszik, nem csak a halak nyertek életteret és napfényt, hanem mi horgászok is, horgászhelyet.

Nem éppen ideálisnak néz ki a helyzet…..

Egy tisztább részen megállok, leteszem a súlyt mert itt is fúj a szé,l ráadásul forog is. A látszat csalóka a felszínt alatt csak 10-30 cm víz van. A többi hínár az amúgy is sekély részen. No de ez pont a könnyű kanalak terepe. Előkészítem a Küszt az arany színben és a két kárászt ezüst és vörösréz színben. Előbbit 15 g utóbbit 17 g súlyban. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszek egy gumihalat offset horgon és kettő felszíni csalit. Ha teszt, akkor legyen teszt!

Repertoár

 

Felszíni csalival kezdek, majd gumival folytatom. Egészen jól lehet velük boldogulni bár érdeklődés még nem volt. Körbe dobáltam magam, de még nem halszagú a kezem. Következnek a villantók. Erősebb botra a nehezebb kanalat kapcsolom s dobom az elsőt. Na, most mutasd meg mit tudsz Keszler kanál!

Még a levegőben jár a kanál amikor óvatosan lefogom a dobot és kifeszített zsinórral ér vizet a csali. Egy gondolatnyi ideig hagyom süllyedni, majd lassan nagyon lassan húzom visszafelé. Egy pillanatra sem hagyom magára, hiszen éppen csak a hínárszőnyeg felett riszálja magát. Már itt billeg előttem és megdöbbenve látom hogy egy sügerecske követi. Fele akkora mint amire szemet vetett. El nem tudom képzelni mire gondolhatott. Meg-meg pöccintem s erre még neki is megy. Jót mosolygok magamban, de kiveszem az orra elől mire megsértődve odébb áll. Dobom a következőt és nézem ahogy villogva, jó kilengésekkel közelít a vas. Már félúton járhat, amikor a semmiből egy rendes tolóhullám jelenik meg mögötte. Egy halovány koppintást érzek, de a kanál táncát már nem. Akasztok és végre halam van! Nem is rossz. Párszor megszalad, hínárba is bújik, de már itt van a csónak előtt.

Az első jelentkező…….

Nyakon csípve!!!
Gyönyörű Tisza-tavi harcos

Nyakon ragadom, beemelem a csónakba. Hibátlan Tisza-tavi csuka, az ide jellemző átlag mérettel. Megszabadítom a horogtól és egy nyugodt pillanatában megmérem a hosszát. 67/75 cm hosszú a vízi tigris. Nem sokat nézegetem, hiszen ahol most van az nem az ő helye.  Átemelem, vissza a vízbe, de nem köszöni meg. Búcsú fénykép helyett csap egyet és már oda is van. No annyi baj legyen, legalább tényleg életerős maradt. Felveszem a súlyt s jobb híján erről készítek képet. Van saláta rendesen.

Kisebb adag “saláta”

Odébb evezek és megint dobom a vasat. Harmadik dobásra megfogja egy kis csukesz, szinte fárasztani sem kell. Kb. olyan 35 cm lehet, gyorsan engedem is vissza. Kicsivel odébb még egy hasonlót fogok és akár csak az előzőt, ezt is gyorsan, kíméletesen engedem útjára, annyira hogy még fényképet sem készítek róluk. A jövő nemzedéke! Remélem elérik a kapitális méretet és ha esetleg lesz felső korlát bevezetve, akkor több horgásznak okoznak örömöt.

Közben egyre rosszabb lesz a helyzet, erősödik a szél, fodrozódik a felszín, nem látom a hínárszálakat.

Vezetgetem a kanalat s ha hínárt fog, egy két erősebb rántással megtisztítom. Pont egy ilyen rántás után látom amint egy hatalmas hal jön a kanál után. A 15 r-os ezüst kanál van fent és olyan tolóval jön hogy megijedek még a végén vidrát is fogok. Egy dolog azonban hogy mire gondol az ember, más dolog hogy mit tesz ösztönösen. Nem is gondolok rá, de játszom a kanállal. Megállítom egy pillanatra, hirtelen indítom, majd lassítok. Nem eszi meg, de kiköveti a csónakig. Nem vidra, de nem is csuka. Egy 3-4 kg közötti ponty! Amint észrevett el is illant egy pillanat alatt. Hmmm. Jó pár éve dobálok, de ilyenben még nem volt részem. Gyorsan túlteszem rajta magam és dobom a soron következőt közben rápillantok az órámra. Ajaj, letelt az idő. A csemetémért mennem kell, ő nem olyan elnéző, mint a nejem.

Eldöntöm, még kettőt dobok és indulok haza. Éppen a tízedik kettőt dobom mikor megint ugyanaz a tolás jön a Kárász után. Most résen vagyok! Próbálom a csónakig elcsalni vagy megfogni. Előbbi sikerül, és látom, ez is ponty, csak kicsit kisebb és tükrös. Jön a villantó után, kicsit lemaradva. Gőzöm sincs, hogy mit akarhat tőle? Megenni biztos nem mert nem startol rá, csupán érdeklődve követte.

Közben kiértem a kijelölt pályám végére, készítek egy képet és megyek haza.

Itt a vége a mai napnak.

Amíg a csónak kikötő helyemhez érek szokás szerint leltárt készítek. Nem fogtam kapitális nagy halat, nem fogtam sok halat sem. Ellenben egy viszonylag nehéz pályán, nem ideális körülmények között nagyon jót horgásztam. Nem először, de nem is utoljára bizonyította számomra a fogósságát a Keszler villantó család. Próbáltam több féle csalit is, de csak a kanalakkal tudtam halakat fogni. Hogy a pontyok mit akartak még talány. Viszont azt hiszem ezért horgászunk, ezért pergetünk. Mindig akad valami érdekes, ami gondolkodásra készteti az embert.

Kikötöm a csónakot és visszanézek a vízre. Hálás vagyok a Tisza-tónak a mai napért és nagyon köszönöm Keszler Bertoldnak is amiért ilyen csodásan végződhetett a horgászatom.

 

Természetesen elkéstem az iskola elől, fiacskámat már haza úton vettem fel. Azt hittem morcos lesz, de csak annyit kérdezett:

– Fogtál?

– Mosolyogva mondtam igent és elnézést kértem a késésért.

– Nem baj – mondta, de szombaton én is megyek.

– Bólintottam és indultunk is haza.

Tényleg csodás nap lett a mai, csodás családom van, csodás vízen, csodás csalikkal horgásztam.

Hmmm. Most valahogy nem is vagyok irigy.

 

Köszönöm a figyelmet.

P.M.

 

Közzétéve:

Őszelő Keszler “vasakkal”

Keszler villantó

Az átvonuló hidegfront kellemes, már-már őszies időt ígért. Szerencsére az időm is engedte, hogy kijussak a vízpartra és próbálgathassam újdonsült kedvenceimet, nevezetesen a Keszler villantókat.
A már sok élményt adó Búbánatvölgyi pergető-tóra látogattam el. Nem titkolt szándékom a harcsák érdeklődésének felkeltése volt. Az időjárás épp kedvező volt ehhez s legutóbbi tapasztalataimra építve, főként a 15-17 g-os Kárászokkal készültem.

Keszler villantó
“Bevetés indul”

Mint mindig, most is hoztam más műcsalikat az összehasonlítás végett. Egy 15 g-os vörösréz Kárásszal kezdtem. A partszélek sekély vizeit fésültem át kezdésnek. Tetszik hogy ezzel a villantóval akár a 30-40 cm-es vizet is meg tudom horgászni, lassú ejtegetős vezetéssel is. Most ez a zóna nem tartott halat, így célbavettem a meder gödreit. Ehhez a 17 g-os pikkely Kárászt csatoltam fel. Egyrészt mert ezt messzebbre tudom dobni, másrészt a súlyánál fogva könnyebb a fenék felett vezetni ebben a távolságban. Ráadásul kissé lomhább a mozgása, ez pedig az eddigi tapasztalatok alapján bevált az itteni harcsáknál. Még az első dobásoknál jártam, mikor épp bevontatási módot váltottam, szakaszosról lassú folyamatosra, mikor bumm…..
-rendesen odavert valaki a vasnak. Bevágással válaszoltam, mire egy rendes rúgást kaptam. Húzott egy rövidet, majd megkönnyebbült a bot. Leakadt……
Nem volt egy óriás, bár tudtommal nincsenek a tóban nagy harik, azért szívesen lefotóztam volna. Mindenesetre jó jelnek vettem a kapást. Szokásomhoz híven csalit cseréltem: 17 g-os ezüst Kárász került a kapocsba. Az általam ismert gödrös részeket több irányból szoktam meghorgászni. Ezúttal is így jártam el. Elindultam hát körbe a tavon és különböző helyekről dobáltam meg a medret. Természetesen a partszéli részek átvizsgálása sem maradhatott ki. Hiába minden próbálkozásom, sajnos egészen délig nem volt több kapásom. Ekkor azonban a déli harangszóra mintegy varázsütésre, kemény kapás állította meg a kezemben sokat megélt Blue Arc-om hajtókarját! Nem maradt el a válasz bevágás sem s örömmel konstatáltam hogy ismét harcsát akasztottam. Nem volt nagy harc, de fajtájára sem hozott szégyent a kb. másfeles hari. Pár gyors fotó és egy hosszmérés után mehetett is vissza.

Keszler Villantó
“Az első jelentkező fotózásra”

Ezután egymást érték a kapások, mind a meder felől, mind pedig a partszélekről! “Keserűségemre” viszont ezek mind csukák voltak. No sebaj -mondom akkor fogjunk csukát! Hogy más csalik is szerephez juthassanak, most láttam elérkezettnek az időt, hogy csereberéljek. Erre a célra a mostani pecához csupa szűz wobblereket és gumikat pakoltam a dobozkámba, remélve hogy mind átesik a tűzkeresztségen. Az első csukesz még 15 g-os Keszler vörösréz Kárászra jött, aztán pihenőre küldtem a villantókat egy időre. Így sikerült felavatnom pár eddig még alig használt wobblert és gumihalat ill. twistert.

Keszler villantó
“Keszler Kárász vörösréz színben”

 

 

 

 

 

 

 

 

A csukák átlagban 50-60 cm közöttiek voltak és jellemzően a part menti régióban vertek oda a különböző csaliknak. Miután átfésültem egy-egy részt az éppen aktuális csalival, zárásként mindig felraktam még valamelyik Keszler villantót kíváncsiság gyanánt…….
Meglepő volt, hogy nem egy alkalommal jártam úgy, hogy az előzetesen átvizsgált helyen a villantóra volt kapásom. Így köszönt be a meglepetés süllő is. Egy letört vízbelógó faág mellett vizsgálódtam előbb wobblerrel, majd egészen az ágak közt-mellett, offset horgos-chebus gumihallal. Kapás nélkül maradtam ám mielőtt otthagytam volna az ígéretes helyet, feltettem egy 12 g-os arany Küszt és billegetve viszonylag gyorsan húzni kezdtem a faág mellett. Kb. félúton éreztem egy finom koppanást, lassítottam a tempón amire éles koppanást kaptam. Meglepetésemre egy formás süllő került elő a gallyak közül. Ez azért is volt meglepetés, mert tudtommal a tóban igen kevés van belőlük s hogy ráadásul villantóra. Főleg hogy már előtte többféle csalit is húztam ott.

Keszler villantó
“Meglepetés süllő, 12g-os Küszre”

Természetesen folyamatosan próbáltam a harcsás helyeket is megdobálni még ám az időközben változó  idő bizonyára közrejátszott, de nem mutattak aktivitást a nap további részében.

Mindösszesen kb. 9-10 db csukát sikerült kifognom, több leakadt, 1 harcsa és egy süllő képezte még a repertoárt úgyhogy semmi okom a panaszra. Szép, kissé ősziesnek induló idő volt, ami remélem hogy egy legalább ilyen eredményes ősz előjele volt.

Csuka Keszler Kárászra

A csalik fogóssági mérlegének nyelve ezúttal is, mint már sokadjára, a Keszler villantók javára billent. Ez semmiképp sem lehet véletlen. Ennek tükrében már nagyon várom az őszt.

-Lukács Róbert

Közzétéve:

Vasak reneszánsza….

Keszler villantó

Nemrégiben egy közösségi oldalon felfigyeltem egy szívnek-szemnek kedves műcsalira.

Nevezetesen a Keszler villantócsaládra,amely egyből felkeltette az érdeklődésem. Mondván a villantók egyébként is közel állnak a szívemhez, hisz anno kb. 16-17 éve velük kezdtem a pergetést. Másrészt a hazai termékek, amik ráadásul kézzel készülnek. Szerintem megérdemlik a figyelmet. A képek alapján láttam fantáziát a vasakban, el is döntöttem hogy mielőbb beszerzek pár darabot hogy kipróbáljam.

Keszler villantó
“Kezdésnek ezt a csomagot válogattam össze…..”

Felvettem a kapcsolatot a gyártóval, Keszler Bertolddal, aki rendkívül készséges volt. Kényelmesen és gyorsan hozzá is jutottam az első kezdő csomagomhoz.

Megjegyzem az ára is kedvező volt, ráadásul kedvezményt is kaptam, ami nem kiváltság, hisz mindenki kap aki 3-nál több terméket rendel. Szerintem már ez is elég kecsegtető dolog.

Mikor megérkeztek a kanalak izgatottan vizsgálgattam őket s megelégedve tapasztaltam milyen remek igényes munka. Régi vasak ismerős formája köszönt vissza mindhárom típuson, ám mégis valami új köntösben, egy kicsit tovább gondolva. Ez nagyon tettszett. Akár egy régi jó sláger feldolgozása, újrahangolása.

Keszler villantó
“Kíváncsian vártam a próba napjára”

Természetesen már kész volt a tervem ami a kipróbálást illette. Helyszínül a közelemben lévő Bottyán-tavat szemeltem ki e nemes cél első állomásául. Tudván hogy ebben a tiszta, sekély vizű tóban igen jó csuka állomány lapul gondoltam megfelelő lesz első próbára. A tiszta vízben jól láthattam a villantók minden mozdulatát és remekül kitapasztalhattam hogyan lehet trükközni, játszani velük. Meglepően jól mozogtak, felülmúlva minden várakozásomat. Először a karcsú 12 g -os Küszt csatoltam fel. Szépen szinte vibrálva billegette magát és igen lassú vontatást is lehetővé tett. Finoman pöcögtettem magam előtt amikor a lábam alól az alámosott partból kirontott egy csukesz és vadul támadta a villantót. Nem volt egy oroszlán de igen elszánt, hisz háromszor is nekiment, de minduntalan lefordult az egyébként hibátlan hegyű horogról. No sebaj, gondoltam kezdésnek elég biztató. Az első hosszú dobást követően lehullásban több ütést éreztem míg a csali fenékre ért. Ezt a nap folyamán többször is éreztem, kiderült hogy kis balinok támadták a lehulló kanalat. Sajnos a csukák szebbjei aznap nem voltak aktívak, csupán az apróbbak mutattak érdeklődést azok viszont nem akadtak meg a horgon. Ezt igazából nem is bántam. Viszont az első és igen fontos benyomásaim meglettek a villantók mozgásáról, egyéb tulajdonságairól. Minden darabja jól dobható, szélben a Kárászokkal kicsit trükkösebb a dolog mivel elég széles vasról van szó. Legkönnyebben a Sneci dobható, ami igen meglepett tudván hogy csak 3 g. Aznap ezt a típust épp csak kipróbáltam mert bár gyönyörűen dolgozik, az akkor használt 10-40 g-os bottal nem-nagyon éreztem. Másrészt leginkább a két nagyobb modellt szerettem volna felavatni.
Fel is raktam hát a Kárász 15 g majd 17 g-os példányait. Rendkívül elégedetten vettem tudomásul hogy ezekkel még szebben még trükkösebben lehet játszani.
Finoman csuklóból pöccintgetve, szinte egy helyben is tudtam mozgatni. Egy bedőlt fa mellett épp ezt a műveletet próbálgattam már kb. 5 perce, mikor hirtelen erős rávágásom volt. Bevágás után előttem a sekély vízben nagy ribilliót rendezve egy 2 kg körüli harcsa körvonalazódott elő. Sajnos láthatóan rossz volt az akadás így a következő pillanatban le is verte magát. Nem kis meglepetést okozott. Elgondolkodtam ezen, hisz nyilván nem éhes volt mert akkor egyből rávágott volna. Ezt a harcsát szerintem fektében egyszerűen felbosszantotta az előtte már percek óta billegő visszahulló vas. Ez egy számomra igen fontos momentum volt. Korábban más csalival hasonlót nem sikerült még elérnem.

Másnap egy másik helyszínre terveztem a teszt folytatását. Esztergom-Búbánatvölgyben a Kerek-tóra látogattam el. Ide már csak a két nagyobb vasat vittem magammal. Kíváncsiság és az összehasonlítás céljából más típusú és jellegű csalikat is vittem, ám nagyrészt a Keszlereket húztam. Először a partalámosások előtt táncoltattam meg őket, erre a legjobban a 15 g-os Kárászok mutatkoztak a leginkább alkalmasnak. Első próbálkozásra tompa ütésem volt, visszaejtve ugyanoda a vasat beeséskor ütötte le egy 4-5 kg körüli harcsa, felszínen. Premier plan-ban láthattam, ami óriási élmény volt. Azonban azt is láttam hogy elvétette így a horog kívülről a szájszélben akadt s szakadt is ki amint megindult. További próbálgatásaim ellenére sajnos nem mozdult rá. Kezdésnek ez igen biztató volt. A folytatás azonban kicsit másképp alakult, kapásom ugyan sok volt, rendszerint a partszéleken ahol mártogattam a villantókkal, ám ezeket mind kisebb csukák okozták. Szinte minden beállóban volt akció. Megfogni egyetlen méret körüli csukát sikerült, azt is harmadik próbálkozásra akadt meg. Ezen a tavon meglehetősen zavaros volt a víz, ennek ellenére úgy gondolom a sok kapás elegendő bizonyíték a villantók fogósságára. Főleg ha figyelembe veszem hogy más csalik kudarcot vallottak.

Keszler villantó
“Az első csuka”

 

A harmadik teszt volt az ami aztán végleg elkötelezetté tett a Keszlerekkel kapcsolatban. Ez alkalommal a Kerek-tó szomszédságában lévő Mini-tóra látogattam el, ahol kizárólag pergetve lehet horgászni. Gyönyörű csukák lakják, sőt tavasszal szép számmal telepítettek bele harcsákat is. Nem óriásokat ugyan, de remélem egyszer azokká válnak. Ismervén a tó medrét, a medertöréseket, gödröket próbáltam elsőként. Nem titkolt szándékkal a harcsák miatt. Nincs nagy mélység, másfél méter körüli a víz. A villantót fenékre engedve, majd lassan felette meg-megállítva kezdtem vezetni. Második bevontatásra erős koppintásom volt. Elvétette gondoltam….. -majd hirtelen még egyszer odavert. Erre már bevágtam, sajnos nem akadt meg.
Visszadobtam, leengedtem, elindítottam, durr! Szépen akadt, egyből éreztem hogy a tervem bevált -ez harcsa! Jó erőben lévő szép és egészséges 2.5-3 kg körüli bajszit szákolhattam.

Keszler villantó
“Az első harcsára sem kellett sokat várnom”

Kisvártatva volt még két kapás. Akasztottam is harcsát, ám fogni nem sikerült többet egészen délutánig. Ekkor egy valamivel nagyobbacska hari kérte le a 17 gr-os Kárászt. Sajnos igen frontos időt fogtam ki. A csukák nagyon csendben voltak. Mindössze egy kisebbet sikerült fognom.

Keszler villantó
“Egy fotó erejéig ő is megtisztelt”

A következő alkalommal a Snecik kerültek porondra, az ő 3 g-os súlyukkal, hozzájuk illő finom szereléken felkínálva a balinoknak. Ezúttal a jó öreg Dunára vitt utam, ahol korábban mar bevált helyeken próbáltam az aprócska villantókat. Nagyon szépen billegtek még sodrással szemben gyorsan húzva is. Nem is maradtam kapás nélkül, már az első bevontatásba belenyúlt valaki. Másodjára meg is akadt egy kb. másfeles balin az Arany Snecin. Felcsatoltam az ezüst színű testvérét is ezzel pásztázva tovább a terepet. Próbálgattam lassabb és gyorsabb csévéléssel vezetni, közben figyelve a csali mozgását ami seregnyi apró domit tett kíváncsivá. Folyamatosan csipkedték a billegő kanalat, sajnos kívül komolyabb akció nem  volt.

Keszler villantó
“Dunai balin Keszler Snecire “

Legutóbbi igen tanulságos próbám során a keresztfiam is velem tartott a búbánatvölgyi Mini tóra. Terveim szerint Bandusnak egy 15 g-os Arany Kárászt adtam, hogy ő azzal, magam pedig más egyéb csalikkal dobálok majd kíváncsiságból, összehasonlításképp. Kicsit meglepődtem mikor megláttam hogy a tó vízszintje kb. egy méterrel a megszokott alatt volt. Emiatt sokkal trükkösebben kellett vezetni a csalikat. A szépen lassan vezethető Kárászoknak ez nem is okozott gondot. Még távolabbi dobások esetén is nagyon ügyesen lehetett táncoltatni őket. Keresztfiam annyira ráérzett a villantókra, hogy szép sorjában akasztotta-fogta a csukákat, 1-2 kg körülieket. Mindezt addig csinálta míg végül 5 megfogott és legalább ennyi lemaradt csukája volt. Nekem csupán egy csukám, és egy harcsám volt a nap végére. Ez a látványos különbség abszolút a Keszler villantók javára billentette a mérleg nyelvét.Úgy gondolom ez meggyőző bizonyíték mind a fogósságukat, mind pedig a többrétű használhatóságukat illeti.

Keszler villantó
“Keresztfiam is hamar ráérzett a kanalak helyes használatára”

Összegzésképpen, ha jellemezni akarnám a három villantó típust, akkor a következőt tudnám elmondani róluk. A Sneci a legjobban dobható, sodrásban gyorsan is jól vezethető, leginkább balinos-domolykós, lassú vízen, visszahulló vezetéssel sügérre vagy kisebb csukára lehet tökéletes választás.

A Küsz már egy komolyabb fegyver, a klasszikus hulló faleveles vagy tempósabb vezetéssel csukázáshoz, sekély vizeken de akár gyorsabb sodrású vizeken, balinra is működik.

Az igazi nagyágyú a Kárász! Ezzel a vassal lehet a legtöbb trükköt elkövetni,szinte bármely vízmélységnél. A húzós vizek kivételével bárhol remekül használható, akár egy helyben is mártogathatunk vele. Csukázók és harcsázók készletéből szerintem nem hiányozhat.

Keszler Kárász Csuka
“Keszler Kárász Arany színben”

 

 

 

 

 

 

 

Minden darabja szép és igényes kialakítású, minőségi munka, amely nemcsak hazai, de ráadásul kézműves termék. Bátran merem ajánlani kezdőknek, haladóknak és profiknak egyaránt!

-Lukács Róbert

 

 

Közzétéve:

Kövesek Keszler villantókkal

„Mivel mostanában nagy volt a hajtás a melóban szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, ami természetesen horgászatot jelent. Vasárnap délelőtt el is döntöttem, megyek! Persze az oldalbordám közölte, délre kész az ebéd. Megígértem, hogy addigra itthon leszek. Bár mindketten tudtuk, ezt nem fogom betartani. Gyors pakolás pici orsó vékony fonott zsinórral, rövid 3-12 g-os bot a pici csalikhoz. Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy egy magyar kézműves villantó család tesztelője lettem. Nevezetesen a KESZLER villantóké – így nagy betűkkel, kiérdemelte! Az apró villantók mellé elteszek pár wobblert, de elsősorban sügér lesz a célhal a pici támolygó kanalakkal.

 

A kiszemelt hely a Nagykunsági főcsatornán egy kicsi zsilip, a mederben egy kis nádtorzsással és pár kisebb gödörrel színesítve. Gyorsan a kapocsba akasztom a “fekete gyöngyöt” rendes nevén a Keszler Sneci 3 g-os kis kanalat fekete nikkel színben. Dobom a szélvizet és gyönyörködöm, ahogyan lassan húzva, billegve közelít felém. Amint megállok a tekeréssel egy pillanatnyi gondolkodás után libegve hull alá. Ha finoman pöcögtetem húzás közben ezek kombinációját csinálja felváltva. Nagyon tetszik amit látok. Sügér legyen a talpán, ami ennek ellent tud állni. Dobok egy hosszút a meder felé és úgy csalogatom pöcögtetve visszafelé. Már majdnem látom a kanalat, amikor valami majd elveszi a botot a kezemből. Akasztani nem is tudok, csak megtartom a halat, ami pár rúgás után lemarad. Kitekerem a gyöngyöt, nézem a horog hegyét, de minden rendben. Valószínűleg csak rossz helyen akadt. Átgondolom a helyzetet. Nem sügér volt az biztos. Felszín közelében pedig balin a jellemző. Mindenhol apró 3-5 cm-es ivadék halak mozognak, a ragadozó is ezt eszi, tehát most a legjobb csalival vagyok a legjobb helyen. Támolygóval balint fogni számomra egy kicsit kuriózum, bár viszonylag sokat fogok csak nem ezen a vízterületen. Nem dobálok vaktában, várom hogy meglássam amint cirkál a felszínen. Nem kell sokat várni, látom ahogy tolja a vizet, keresi a betevő falatot. Próbálom elé dobni, de egy kicsit messze sikerül. A pici toccsanásra odafordul, de mire indítom a kanalat már a támadási határon kívülre kerül. Kitekerem és várom a következőt. Meg is látom, kicsit túl van a meder közepén, de elérhető távolságban. A jól dobható kanál a hal elé pottyan, ami rögtön felé is fordul. Elindítom a csalit és abban a pillanatban megállítom s megrázom a botot. A hatás nem marad el. Majd a botot veszi ki a kezemből. Néha meg-meg zizzenti a féket, de határozott vagyok és már fel is burványlik. Készítek róla egy pár fotót majd nyakon ragadom. Nézem az akadást, ami tökéletes, látszik hogy meg akarta enni rendesen.

Keszler Sneci
Valami burványlik……

 

Keszler
Duplán sikerült becsapni

Boldoggá tett így én is megteszem amit lehet, szabadon engedem. Ez a balin már tudja mi a fekete gyöngy átka.
Várom a következőt, de egyre rosszabb a helyzet. Fodrozódik a felszín nem, igazán látom őket. Néha dobok egyet-egyet, de vaktában nehéz az orra elé dobni támadási határon belülre. Millió a táplálék, ezért nem nagyon kell küzdeniük érte. Nekünk pedig emiatt nehezebb a dolgunk.

Pont egy ilyen dobást pöcögtetek kifelé, mikor csörög a telefon a zsebemben. Felveszem és értesülök, hogy kész az ebéd. Közben a kicsi villantóm a fenékre libeget, ott várja hogy riszálhassa magát tovább a halak előtt. Óvatosan megindítom, pöccintek rajta és tekerném, de egy koppintás megállítja. Akasztok, üres.
Na, ez vajon mi lehetett? Visszadobom! Sügérre gyanakszom ezért nem is nagyon húzom, hanem csak pöccintgetem fenék felett majd hagyom visszaesni. A hulló fázisban érzek határozott koppintást, amit persze akasztással jutalmazok. Megvan, érzem amint lüktet a kezemben. Tenyeres forma sügérre tippelek. Emelem és meglátom. Kősüllő! Kapkodok a telefonért ezt fényképezni kell! Ha valami, hát nekem ez is kuriózum. Nyakon csípem, kiszabadítom a horgot a víz felett és útjára is engedem.

Keszler villantó
Az első köves……
Keszler villantó
Tökéletes akadás.


Mielőbb vissza az éltető elemébe!

Dobom a következőt, és nem is hiába. Átlagosan 3-4 dobásonként van kapás, de sok nem akad, valószínűleg aprók. Azért fogok még jó pár kövest, fényképezek is belőlük, de van amit azonnal el is engedek fénykép nélkül.

Élvezem a horgászatot, régen volt ilyenben részem, ráadásul még ugyanaz a csali van fent kezdetek óta. Az sokadik dobás és kapást követően a soros akasztásban benne marad a bot. Hát ez sem sügér, nagyobb süllőre tippelek, bár kicsit furcsán küzd. Emelkedik és már látom – 2 kg körüli csukával akadt dolgom, a kanalacskámat sajnos viszont nem látom. Óvatosan, lefelé tartott spiccel fárasztok és már itt is kavarog a lábam előtt. Veszem elő a telefont, hiszen ezt fényképezni kell, biztosra veszem, hogy megfogom.
Egy utolsó kirohanás és ……. ó jajj, megkönnyebbült a felszerelés. Elharapta a fluot, így hal híján erről készítek fotót.

Sajnos elharapta……

Nagyon sajnálom hogy elment, de nem a kanalat. Az pótolható! Egyenlőre még el tudja látni a keresletet a gyártó, bár szerintem nem sokáig. A halat viszont inkább, bízom benne hogy ki tudja rázni a szájából.


Új kapocs, új Sneci ami ezúttal arany színben csillog. Második dobásra az emelés utolsó pillanatában, pont mielőtt megállítottam volna, kapást érzek. Ráemelek, finoman húzom s megállapítom, ezt is eszi a kősüllő.

Jól vizsgázik az “Arany” Sneci is.


Fogok még pár halacskát, amikor a soros bedobást követően a leültetett kanál nem akar mozdulni. Óvatosan ráemelek, és érzem egy bölcsődés korosztálynak megfelelő hal van horgon. Kicsi fogas, tipikus, leszorítós áll alatti akadással. Mehet vissza, neki még sokat kell enni.

Minden korosztály szereti.


Fogok még pár szikla süllőt, de sajnos mennem kell. Nejem tucatszor hívott csak nem értem rá felvenni a telefont. Összegzem magamban a dolgokat! Nagyon jót horgásztam! Sügerezni jöttem, és pont az nem fogtam, viszont ezek a halacskák kárpótoltak mindenért. Még ha veszekedés lesz belőle otthon, akkor is megérte. Köszönöm nektek halak hogy megszépítettétek a napom és neked is köszönöm Keszler Bertold mert egy (több) csoda csalit adtál a kezembe. Amint tudok, megint jövök, mert ezt igazából sem leírni, sem elmondani nem lehet. Ezt az érzést érezni kell!



 

Viszlát……

A végére még idekívánkozik, hogy mérges volt a párom, de látva a boldogságos ábrázatom, ennyit mondott: Már 20 éve tudtam mit vállalok veled, úgysem fogsz megváltozni. Majd Ő is mosolyogva tálalta nekem az ebédet.

Köszönöm a figyelmet.

 

Közzétéve:

A Peke TV tagjainak bemutatkozása

Helópeló!

Pék Barnabás vagyok, 15 éves pesti gimnazista. A horgászatot 4 éve kezdtem el úszózással, az unokatestvérem és a nagyapám hatására. A pergetést nagyjából egyidejűleg kezdtük el, és az első ezzel a módszerrel fogott halam óta megszállottan űzzük, szinte minden téren. Tavaly (2016) nyáron indítottunk egy YouTube-csatornát közösen az unokatesómmal, Peke TV néven, amivel szórakoztatni szeretnénk azokat a horgásztársainkat, akik nem juthattak ki a vízpartra, de pecás hangulatot szeretnének maguk körül. Minden hal visszanyeri a szabadságát a kezünk alól, hogy tovább élhessen a csatornáink csörgedező vízében. A videóink szórakoztató, tanító és tippadó jellegűek, szeretnénk minél több horgásztárssal megosztani a pergetéseink élményét. Hamarosan a pergető piactéren is láthatjátok az újabb videókat, a képen látható balin kifárasztását pedig itt megnézhetitek. Jó szórakozást kívánok!

PekeTV