Az október számomra csukázást jelent, természetesen vasakkal. Mostanában kevesebbet tudok horgászni, de másodikán csak sikerült kiszaladnom kicsit. Igaz, ez sem lett hosszú peca. Délután egyre értem a kikötőbe, gyors pakolás s irány egy közeli tiszta vizű kubik. A hírek gyenge fogásról szólnak, de most is bízom a Keszler kanalakban, sokszor bizonyítottak.
Keszler Kárász
Beérek az eltervezett helyre és pont olyan, mint vártam. Szakadozó, ritkuló hínár és kristálytiszta víz. Egy kisebb öblöt veszek célba, és sodródva próbálom meghorgászni.
Elsőnek a Keszler Kárász 15 g-os kerül a kapocsba fekete nikkel színben, a tartalék botra pedig egy felszíni wobbler.
Türelmetlen vagyok, már is dobom az elsőt a nád széléhez, persze kanállal. A dobás jó, de nem tudom szépen vezetni. Egyre erősödik a szél és gyorsan tolja a csónakot. Akadok lépten-nyomon a hínárba. Taktikát váltok, leteszem a súlyt. Pont elérem a nádfalat, tudom a hínár felett és között táncoltatni a kanalat.
Úgy a harmadik dobásnál jön az első akció. A becsobbanó kanálra villan rá egy kis csukesz. Érzem, hogy meglöki, de nem akad. Visszateszem neki többször is, de semmi.
A következő kapás nyíltabb vízről érkezik pár dobással később. Határozott ütés, de hiába akasztok, nincs hal a végén.
Körbe dobálom magam, de nincs több érdeklődő. Hínárt viszont elég sokszor fog a horog. Hirtelen furcsa ötletem támad. Lecserélem a hármashorgot egy egyágúra a kanálon. Lehet, hogy kevesebb hal akad, de nem baj, úgy is elengedném őket.
Most az aranyszínű Kárász kerül a kapocsba, még mindig 15 g-os, viszont egyes horoggal szerelve. Az első dobáson érkezik az első kapás az első hallal. Az egy helyben táncoltatott kanalat ette meg, bár nem az a nagy csúnya csuka. Inkább szép kicsinek mondanám. Viszont örülök neki nagyon, az akadás is tökéletes. Villámgyorsan megy a horogszabadítás és mehet is vissza.
Az első “csukesz”
Ezután csendesebb percek következnek, keresem a halakat. Átmegyek a pálya másik végére, de nem jó, telibe éri a szél. Keresem a szélcsendesebb részeket kevés sikerrel. Az első hely közelében vagyok megint, amikor egy kis koppintást érzek. Azonnal akasztok és meg is van. Ez sem nagy, ellenben kicsi. A horogszabadítás egy pillanat műve, mehet vissza ő is.
Eddig jól vizsgázik az egyágú horog…
Pár dobás után ismét egy határozott ütés és végre egy jobbacska csuka küzd a horgon. Mindent bevet, hogy megszabaduljon a horogtól, beleszalad a hínárba is, de csakhamar nyakon csípem. Az akadás tökéletes és gyors horogszabadítást követően róla már méretet veszek. 60/68 cm a vízi tigris, ami minimális sérüléssel úszik tova.
Itt már határozottabb volt az ellenállás….Szintén tökéletes az akadás.
Nem sokkal később a húzott kanálra villan rá megint egy csukácska. Nem is érzek semmit, csak látom a csónak előtt.
Dobok még párat, de már a haza menetel gondolata foglalkoztat. Jól éreztem magam, jót horgásztam. Sőt! Halat is fogtam. Lefényképezem a kanalat, szokás szerint ma megint jól szerepelt.
A kikötő felé azért nem száguldozom, inkább magamban értékelem a napot.
A Keszler kanalakban nem csalódtam most sem, hozzák, amit az ember elvár tőlük. Hiába, ha valami jó, akkor az jó.
Az egyes horog is jó döntés volt. Sokkal kevesebb hínár akadt fent és sokkal bátrabban is dobtam be dzsumbuj közepébe. Ami határozott kapás volt az meg is akadt, nem maradt le egyetlen egy hal sem. És a legfontosabb: minimális sérülést okoz a halaknak.
Összességében hat akció volt és három halat fogtam meg, három órát horgásztam. Elégedett vagyok a mai nappal (is).
A kikötőben a kikötő mesterekkel váltok még pár szót, elmesélem nekik a pár óra történéseit. Kérdezik, hogy mikor lesz már Keszler kanalam eladó?
Sajnos nem tudok rá válaszolni. Nem rajtam, de nem is Keszler Bertoldon múlik a dolog. Mivel szeptember 1-től hivatalosan guide-olok is, így adódott a lehetőség hogy a horgászat alatt bárki kipróbálhassa Keszler villantókat. Addig pedig mindenkinek ajánlom a Keszler villantókat beszerzésre és természetesen használatra. Keszler Bertoldnak pedig újfent köszönöm, hogy ellátott ezekkel a csodás kanalakkal.
UI: Bárkinek tanács, segítség kellene a kanalak használatáról, vezetéséről esetleg trükkökről bátran keressen elérhetőségeim bármelyikén!
Már az elmúlt évben csiklandozta a fantáziám egy közelemben meghirdetett csukafogó pergető verseny. Nevezetesen a Tisza-tavi Pergető Triatlon első, csukás fordulója. Tavaly végül kimaradt, most viszont máshogyan alakult.
November 5-re lett meghirdetve és „best five” rendszerben, amiben csak a csuka számított. Ettől az évtől a Keszler villantók teszthorgásza lettem. Így ez egy remek lehetőség volt a csalik és önmagam tesztelésére verseny körülmények között. Már csak társat kellett találnom, ami a legkönnyebb feladatnak bizonyult. Megkérdeztem barátomat, régi versenytársamat, lenne-e kedve hozzá? Persze hogy igen választ kaptam, így összeállt a régi csapat Zimány Ferenc – Pál Mihály név alatt. Gyorsan leadtuk a nevezést és nekikezdtünk a felkészülésnek.
Próbáltunk minél több információt begyűjteni, és terveink szerint edzeni is sokat akartunk a pályán. Hát, az edzés napokat nem sikerült összehozni, két elfoglalt ember nehezen tud időt egyeztetni. A verseny előtti napot tudtuk csak a pályán tölteni, azt is külön csónakokból. Feri cimborám guide-ol is, így ő vendég horgászokkal kereste a csukákat. Együtt indultunk s nem is messze álltunk meg egymástól. A versenyre kijelölt szakasz elején kezdtünk. Tudom, hogy sok itt a csuka és nem is kicsik. Hiába, a Tisza-tó még mindig nagyon jó ragadozóhalas víz.
Elsőre kissé távolabb állok meg a nádtól és a hínárszálak között meghúzódó csukákat veszem célba. A csalim ezúttal a Keszler Kárász 15 g-os, ezüstszínű változata. Szépen mozog, nem is kicsi kanál és a kicsit zavarosabb vízben nem hátrány, ha csillog. Körbe dobálom magam, de nincs érdeklődés, ezért csalit cserélek. A következő a Keszler Kárász 17 g-os változata, mely arany színben csillog. Méretre teljesen megegyeznek és a mozgása is ugyanaz, viszont a nehezebb egy kicsit mélyebben húzható, ugyanolyan lassan. Erre sem találok éhes csukaszájat, ezért közelebb húzódom a nádfalhoz. Bízom a kanalakban ezért újra a fényesebbet csatolom a karabinerbe. Dobok – pár centire a nád tövétől indítom, lassan, folyamatosan pöcögtetve. Látom amint csillog, villog a Karesz. Nem jön még egy métert sem amikor egy kis koppanás után súlya marad a felszerelésnek. Akasztok. Halam van. Óvatosan, lehetőleg feltűnés nélkül fárasztok, és úgy veszem be, hogy senki ne nagyon lássa. Vannak azért edzeni bőven.
Nem tudott ellenállni az “ezüstkárásznak”
A csuka torokra vette a kanalat. Lefényképezem, mérem és engedem is el gyorsan. Remélem holnap találkozunk! Hetvenöt centiméter volt teljes hosszban. Nem rossz kezdés.
Torokra vette…..
Megnézem a horog hegyét, minden rendben. Tűhegyes még mindig, szakáll lenyomva, jöhet a következő.
Az előző helytől egy méterrel balra csobban a kanál és kezdi meg a táncát. Alig tekerek párat mikor egy burványt látok a vasam mögött. Ösztönösen megállok és csak pöccintgetem, szinte egy helyben. Koppan a bot, akasztok. Meg van a második. A menetrend az előzővel megegyező csak a méret kisebb, 51 cm.
Második edzőpartnerem.
Leülök, átgondolom a kialakult helyzetet. A halak itt vannak, eszik is a drágaságaimat. Nem kellene a nagy nap előtt összeszurkálni őket, ráadásul ilyenkor mindenki figyel mindenkit. Döntök. Rántom a motort és átmegyek a pálya másik végére. Máshol azonban nem találok halat, így kezd kialakulni a másnapi taktika.
A nap végén barátommal átbeszéltük a tapasztalatokat, és ennek alapján állítottuk fel a másnapi tervet. Mindenképpen a pálya elején igyekszünk helyet találni, a tisztább vízben. Lehetőség szerint nem mozgunk túl sokat és az első órában bele húzunk, hiszen később már nem lesznek annyira aktívak a halak. Feri ezt tanácsolja a vendégeinek is, ami a sportszerűség fogalmát maximálisan kimeríti.
Az egésznek a kulcsa viszont, hogy minél kisebb rajtszámmal indulhassunk. Mivel én voltam a versenyen való részvétel kezdeményezője, a másnapi húzás rám hárul…
Nem volt éppen nyugodt éjszakám.
Vasárnap korán reggel találkozunk, irány a gyülekező hely. Elég sokan összegyűltünk, 42 csapat indul a versenyen. A bőséges reggeli elfogyasztása után kerül sor az indulási sorszám húzására. Izgulok rendesen, hiszen már itt jól kell szerepelni, hogy a terv szerint cselekedhessünk. Rám kerül a sor. Lazán húzok egy golyót és szinte el sem hiszem, amit látok. Kihúztam az 1-es sorszámot! Ez a része tehát kipipálva. Persze, barátom is elégedett a teljesítményemmel.
Váltunk még pár szót az ismerősökkel, de indulni kell. A verseny indítása a IV-es öblítőtől történik, oda minden csapat már vízen jut át.
Megérkezett mindenki, gyors eligazítást követően kicsi csúszással indul a verseny. Indulhat az 1-es csapat – szól a szervező – és elindulunk az előre megbeszélt hely irányába. Az utolsó métereket már elektromos motorral tesszük meg s próbálunk a lehető leghalkabban megállni. Kényelmes dobástávolságra rakjuk le a horgonyt a nádfaltól, majd felcsalizzuk a botokat. Kettő bottal terveztem végighorgászni a versenyt. Az erősebb pálcára a jelenlegi favorit kerül, pontosabban a Keszler Kárász 15 g-os ezüst kanál, drótelőkére. Terveim szerint ezen a boton csak a tesztvillantók kerülnek bevetésre. A másik, könnyebb botra körforgót akasztok, de tudom előre, ezt fogom legkevésbé használni. Nem szeretem a pörgő villantót, hiába eredményes sokszor. Előkészítek még egy lebegő wobblert s némi gumicsalit.
Várjuk a dudaszót ami 08.15-kor fel is harsan. Első dobásokkal a nád szélét veszem célba, persze hogy a kárásszal. Látom, amint jön a kanál. Szépen mozog, feszült izgalommal várom, hogy valami megragadja. Úgy az ötödik dobásnál tartok, amikor egy koppintás és halam van! Nem is rossz! Fárasztásba kezdek, talán kicsit durván is, hiszen izgulok rendesen. Társam nyugtat, kell ez a hal, ne menjen el. Pár kört tesz a csónak előtt, némi hínárt is összeszed, de csak becsusszan a merítőbe.
Megvan az első, hal nélkül már nem maradunk! Körbe nézek, itt is ott is szákolnak egy-egy csukát. Gyorsan tovább, nem szabad megállni! Szisztematikusan kezdem körbedobálni magunkat, de pár dobás után újra kapásom van. Horgon a második hal. Talán még idegesebb vagyok, mint az előzőnél, mivel jobbnak tűnik. Barátom nyugtat, és rövid fárasztás után ez a hal is a merítő mélyén végzi. Nagyobb, mint az első, bár nem mérjük, tesszük a pontyzsákba.
Az izgalom nő: jó a kezdés most már csak folytatni kell. Nem sok dobást követően ezúttal a nyílt víz felől kapok kapást. Érzem a koppintást, de nem akad. Talán egy métert ha húzom és újfent megtámadja a kanalat. Bevágok, meg is akad, de abban a pillanatban lemarad. Éreztem a súlyát, ezért nehéz lesz újra kapásra bírni. Benézem az irányt hol volt és szórom a helyet rendületlenül. Nem igazán megy, nem tudok pontosan dobni, bénázok. Ez így nem megy! Leteszem a botot, kifújom magam. Dobok egy párat teljesen más felé. Lehiggadok, s újfent rápróbálok a csukára. Ez a dobás most tökéletes. A vas ott csobban ahol azt tervezem. Folyamatos pöckölgetés közben húzom és ahol a halat gondolom, megállok. Nem hagyom süllyedni a csalit, hanem apró emelésekkel, visszaengedéssel játszom vele egy helyben. Egy koppanás és nem érzem a csalit a boton! Akasztok és bemondom a fogást. Pár pillanat és óvatosan fárasztva ő is a merítőbe, majd a pontyzsákba kerül. A három közül ez a hal a legkisebb.
Fél órával kezdés után – szinte hihetetlen.
Boldogok vagyunk: alig kezdődött el a verseny és már három szép halunk van. A környékünkön abszolút vezetünk egyelőre, bár a távolabbi csapatokról nincs információnk. Jön a mérlegelő csónak, a halak védelme érdekében a mérlegelés mellett döntünk. Kintebb állunk a helytől, ne ott zörögjünk. Mérik a halakat. Második halam a legnagyobb, teljes hosszban 80 cm a mérésnél. Őt az első követi a sorban a maga 73 centijével. A harmadik halam sem rossz, 67 cm-nek bizonyul. Készül jó pár fénykép, és a halak életerősen távoznak. Indul a mérlegelő is, többen is integetnek neki.
Érkezik a mérlegelő csónak!80 cm-es volt a legnagyobb halam!
Gyorsan számolunk. 220 cm-nél tartunk és még nincs kilenc óra. Sok van még hátra, bár a körülmények romlanak. Felszállt a reggeli köd, kisütött a nap és a csapatok is elkezdtek helyet változtatni. Ez mozgással, motorozással jár, amitől sokkal óvatosabb lesz a hal. Feltámad a szél is, amitől az eddigi, opálos víz még zavarosabb lesz. Célnak kitűzzük a negyedik csuka megfogását és nem sok mozgással, kis helyváltoztatásokkal folytatjuk. Most már bevetünk mindenféle csalit, bár én megrögzötten a Keszler kanalakat dobom, húzom. Hiába, ami egyszer nagyon bejött ahhoz ragaszkodunk. A következő halat Feri akasztja körforgóval. Óvatosan fáraszt, én szákolok és megvan a kitűzött cél. A negyedik halunk. Kisidő múlva beméretjük, fényképezzük. 58 cm, így 267 pont az eddigi eredményünk. Következő cél az ötödik hal megfogása és a három méter átlépése.
Megérkezett a várva-várt negyedik csuka is.
Keressük a halakat, de nehezen akarnak kötélnek, illetve fonott zsinórnak állni. Közben telik az idő már a verseny idő felén is túl vagyunk. Az egyik dobásnál valami meglöki a kanalat, de nem akad s az sem biztos, hogy csuka volt. Mindenesetre megszórom rendesen, de sajnos semmi.
Taktikát váltunk. Megnézzük mit csinál, mit húz a többi csapat. Megpróbálunk olyan csapat helyére beállni, akik nem fogtak és lehetőleg nem vasakat húztak.
Egy kis idő múlva ez sikerül is. A sarokból tovább indul az egyik csapat, és ha jól láttuk gumiztak. Gyorsan becsúszunk az általuk ott hagyott helyre. Még mindig kitartok a kanalak mellett, ezért az ezüst 15 g-ost csatolom megint a karabinerbe. Pár dobás után a csónak mellett megcsípi egy csuka. Már láttam a kanalat és látom a halat is a kapásnál. Iszonyat óvatosan nyúl oda, ezért nem is akad. Szólok barátomnak hogy itt a hal s alaposan körbe szórjuk a lakhelyét. Ő viszont lehet, hogy még az ajtaját is bezárta, nem mutat érdeklődést semmi iránt. Én kitartóan próbálom kapásra bírni, Feri viszont más irányt választ. Pár pillanat múlva viszont szól, hala van.
Nagy rutinnal fárasztja, én rutinból szákolom. Meg van az ötödik! 70cm körül saccoljuk és most már túl vagyunk a 3 méteren. Boldogok, elégedettek vagyunk. Kicsit leeresztünk, nincs már az a nagy nyomás rajtunk. A legelső lehetőségnél beméretjük, ami kicsit csalódás. Nincs 70 cm, “csak” 67 lett a teljes hossz. No, nem baj. Így már 345 cm-nél tartunk, ami nagyon jó. Mindketten bizakodunk a jó helyezésben. Most már csak egy két centit lehet javítani, amit már elég lazára veszünk. Nem nagyon mozgunk és már a verseny végét jelző dudaszót várjuk. Azért Fecó csak fog még egy csukácskát, amit gyorsan mérünk, de ő a legkisebb – 55cm -, így nem fér bele a „best five”-ba. Mehet vissza, növekedni. Dobunk még párat és 14 órakor felharsan a duda.
Megvan az ötödik is a három méteres álomhatárral együtt!
Vége a versenynek. Kezet fogunk, vigyorgunk: jó volt, szép volt. Mindketten úgy gondoljuk, kihoztuk a lehető legjobbat a helyzetből.
Irány vissza a kikötőbe, és megyünk ebédelni. Az ebéd mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Istenien finomra sikeredett a csülök pörkölt és sem nem meleg se nem hideg. Egyszerűen tökéletes. Nincs kimért adag, mindenki többször is szedhet. Én eme lehetőséggel élek is. A pontos mennyiséget fedje jótékony homály, de hát tényleg ízletes.
Immár jóllakottan várjuk az eredményhirdetést, és közben az ismerős csapatokkal beszélgetünk. Kellenek ezek a beszélgetések, sokat lehet tanulni belőle. Ha fogtak, mivel fogták, hol fogták. Ha pedig nem fogtak, miért nem fogtak, mit rontottak el.
Egyszer csak szól a szervező: Gyertek, megvan az összesítés.
Először is megköszöni a szponzoroknak a segítséget, és a fő támogató is szól pár szót. Személyesen még nem ismertem, de most egyből szimpatikus lett számomra. Látszik, a verseny és a versenyzők támogatása a cél. Aztán végre az eredmények ismertetésére kerül a sor.
Először a legnagyobb hal díját osztják ki. Amikor meghallom a 80 cm-t, tudatosul bennem, hogy ez bizony az én halam. Nevemen szólítanak, és nagy örömmel megyek a kupáért. Nagyon boldog vagyok, kimondhatatlanul örülök a díjnak.
Legnagyobb halért járó kupa!
Ezután elkezdik sorolni a helyezetteket hátulról. Szólítják a harmadik helyezést 303 centiméteres fogással. Ahogyan eddig mindenkit, őket is taps, és gratulációk kísérik.
Következik a második helyezett 345 cm-rel. Ezek bizony mi vagyunk, boldogan vesszük át a díjakat
2. hely, amire nagyon büszkék vagyunk!
Végül az első hely is gazdára talál, 347 centiméteres fogással.
Készül bőven fénykép, gratulálunk egymásnak, és fogadjuk a gratulációt a többi csapattól.
Némi eszmecsere még belefér: ki hol, s mivel fogta a halakat. Aztán lassacskán indul mindenki haza, így mi is a távozás mellett döntünk. Megköszönjük a szervezőnek a példás ellátást, a csodás napot.
Gyorsan megbeszéljük a tapasztalatokat társammal. Egyetértünk, hogy jól csináltuk, jó volt a taktika. Két centivel maradtunk el a dobogó legfelső fokáról, de hát az a csapat ügyesebb volt. Jelen esetben 2 cm-rel ügyesebb.
Dobogós csapatok!
A hazaúton megint csak elgondolkozom. Egy ilyen jó versenyhez elengedhetetlen a jó víz, mint amilyen a Tisza-tó. Sok és nagy halat tart, előbb utóbb valami vb helyszíne is lehetne. Az adottságai megvannak hozzá.
A verseny hangulatáról, szervezéséről csak felsőfokon lehet beszélni. Sok jó csapat, jó szervezés és minden téren korrekt hozzáállás volt a jellemző.
A Keszler csalik is jól szerepeltek, igaz, ez számomra már nem meglepő. Most viszont egy kicsit extrém körülmények között kerültek bevetésre és így is ragyogóan teljesítettek.
Köszönöm ezt a gyönyörű napot a szervezőknek és köszönöm a villantókat Keszler Bertoldnak. Jó részben magáénak érezheti az elért eredményt hiszen kézműves termék révén a keze munkájának a gyümölcse. Azt hiszem jövőre is itt a helyem, helyünk a Keszler villantókkal együtt. Viszont többet fogom az arany színűeket húzni.
Nézegettem a képeket az interneten, mindenhol fogdossák a csukákat. Főleg a Balaton ami igen érdekes, hiszen a Keszler villantó az igen fogósnak bizonyul ott. Teszthorgász társam rendre fogja őket nekem meg csak a sóvárgás jut. Van egy mondás miszerint “vadász embernél, vadász kutyánál nincs irigyebb”. Hát hozzátenném, hogy a pergető horgász tudja őket überelni! Persze az egészséges mértékig. Azzal is tisztában vagyok, hogy a Tisza-tó nagy kiöntéseiről később jön le, később áll össze a hal. Aki ismeri a tavat az tudja hogy a vízeresztés időszaka a legeredményesebb csukára. Zártabb kubikokban, holtágakban már fogják, de sok jó csukás rész még eredménytelen. Mit tehet hát az irigykedő teszthorgász? Vagy elmegy a zártabb kubikokra vagy erőlteti a halban még szegényebb részeket. Én az utóbbit választottam jelen esetben mondván ha teszt akkor az bizony legyen teszt!
Ki is tűztem a horgászat időpontját reggel 7 órai indulással. Természetesen az utódomnak is volt beleszólása így 08.30-kor már száguldottam is a víz felé. Gyors bepakolás a csónakba, botok beélesítése és irány a halak! Két bottal készültem: a könnyebbikre a Keszler Küsz 12 g-os kerül arany színben, az erősebb a Keszler Kárászt kapja szintén arany színben 17 g-os változatban.
Bevetésre készen….
Egy holtágszerű, csatorna jellegű vízen kezdek. Kristálytiszta víz, a meder 3 méter mélységű, a partszéle gazdagon benőtt növénnyel.
Feltámad az északi szél és teljesen hosszában fújja a vizet. Rendesen megnehezíti a dolgomat. A könnyű kanalakat nehéz pontosan dobni. Egyik dobást követi a másik, váltva a kanalakat keresem az éhes ragadozókat. A növényt és a mély vizet is vallatom- eredménytelenül. Eltelik 1,5 óra, de még csukára utaló jelet sem láttam. Hiába, messze még a vízeresztés. Leülök, elszívok egy koporsó szöget majd egy ötlettől vezérelve berántom a motort. Átmegyek az öblítő csatornába, hátha ott.
Odaérve már nem is tűnik annyira jó ötletnek, opálos a víz. Árad a Tisza és ilyenkor bizony szabadon jön be a kicsit már zavarosodó víz. Horgászható még, ezért pár helyen megállok. Dobok és végre van apró koppintás. Sajnos nem tudom megfogni, de nem is bánom. Tapasztalatból tudom, ilyenkor itt óvoda nyílik s őket illik békén hagyni. Van még pár évük mire elérik kívánatos, horgász sportra megfelelő méretet. Tovább is állok, új cél az Abádi medence hínármezői.
Lassan pöfögök a motorral és nézem a lehetőségeket. A sávos súlyom kaszálás eredménye véget van horgászható rész. Amint látszik, nem csak a halak nyertek életteret és napfényt, hanem mi horgászok is, horgászhelyet.
Nem éppen ideálisnak néz ki a helyzet…..
Egy tisztább részen megállok, leteszem a súlyt mert itt is fúj a szé,l ráadásul forog is. A látszat csalóka a felszínt alatt csak 10-30 cm víz van. A többi hínár az amúgy is sekély részen. No de ez pont a könnyű kanalak terepe. Előkészítem a Küszt az arany színben és a két kárászt ezüst és vörösréz színben. Előbbit 15 g utóbbit 17 g súlyban. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszek egy gumihalat offset horgon és kettő felszíni csalit. Ha teszt, akkor legyen teszt!
Repertoár
Felszíni csalival kezdek, majd gumival folytatom. Egészen jól lehet velük boldogulni bár érdeklődés még nem volt. Körbe dobáltam magam, de még nem halszagú a kezem. Következnek a villantók. Erősebb botra a nehezebb kanalat kapcsolom s dobom az elsőt. Na, most mutasd meg mit tudsz Keszler kanál!
Még a levegőben jár a kanál amikor óvatosan lefogom a dobot és kifeszített zsinórral ér vizet a csali. Egy gondolatnyi ideig hagyom süllyedni, majd lassan nagyon lassan húzom visszafelé. Egy pillanatra sem hagyom magára, hiszen éppen csak a hínárszőnyeg felett riszálja magát. Már itt billeg előttem és megdöbbenve látom hogy egy sügerecske követi. Fele akkora mint amire szemet vetett. El nem tudom képzelni mire gondolhatott. Meg-meg pöccintem s erre még neki is megy. Jót mosolygok magamban, de kiveszem az orra elől mire megsértődve odébb áll. Dobom a következőt és nézem ahogy villogva, jó kilengésekkel közelít a vas. Már félúton járhat, amikor a semmiből egy rendes tolóhullám jelenik meg mögötte. Egy halovány koppintást érzek, de a kanál táncát már nem. Akasztok és végre halam van! Nem is rossz. Párszor megszalad, hínárba is bújik, de már itt van a csónak előtt.
Az első jelentkező…….
Nyakon csípve!!!Gyönyörű Tisza-tavi harcos
Nyakon ragadom, beemelem a csónakba. Hibátlan Tisza-tavi csuka, az ide jellemző átlag mérettel. Megszabadítom a horogtól és egy nyugodt pillanatában megmérem a hosszát. 67/75 cm hosszú a vízi tigris. Nem sokat nézegetem, hiszen ahol most van az nem az ő helye. Átemelem, vissza a vízbe, de nem köszöni meg. Búcsú fénykép helyett csap egyet és már oda is van. No annyi baj legyen, legalább tényleg életerős maradt. Felveszem a súlyt s jobb híján erről készítek képet. Van saláta rendesen.
Kisebb adag “saláta”
Odébb evezek és megint dobom a vasat. Harmadik dobásra megfogja egy kis csukesz, szinte fárasztani sem kell. Kb. olyan 35 cm lehet, gyorsan engedem is vissza. Kicsivel odébb még egy hasonlót fogok és akár csak az előzőt, ezt is gyorsan, kíméletesen engedem útjára, annyira hogy még fényképet sem készítek róluk. A jövő nemzedéke! Remélem elérik a kapitális méretet és ha esetleg lesz felső korlát bevezetve, akkor több horgásznak okoznak örömöt.
Közben egyre rosszabb lesz a helyzet, erősödik a szél, fodrozódik a felszín, nem látom a hínárszálakat.
Vezetgetem a kanalat s ha hínárt fog, egy két erősebb rántással megtisztítom. Pont egy ilyen rántás után látom amint egy hatalmas hal jön a kanál után. A 15 r-os ezüst kanál van fent és olyan tolóval jön hogy megijedek még a végén vidrát is fogok. Egy dolog azonban hogy mire gondol az ember, más dolog hogy mit tesz ösztönösen. Nem is gondolok rá, de játszom a kanállal. Megállítom egy pillanatra, hirtelen indítom, majd lassítok. Nem eszi meg, de kiköveti a csónakig. Nem vidra, de nem is csuka. Egy 3-4 kg közötti ponty! Amint észrevett el is illant egy pillanat alatt. Hmmm. Jó pár éve dobálok, de ilyenben még nem volt részem. Gyorsan túlteszem rajta magam és dobom a soron következőt közben rápillantok az órámra. Ajaj, letelt az idő. A csemetémért mennem kell, ő nem olyan elnéző, mint a nejem.
Eldöntöm, még kettőt dobok és indulok haza. Éppen a tízedik kettőt dobom mikor megint ugyanaz a tolás jön a Kárász után. Most résen vagyok! Próbálom a csónakig elcsalni vagy megfogni. Előbbi sikerül, és látom, ez is ponty, csak kicsit kisebb és tükrös. Jön a villantó után, kicsit lemaradva. Gőzöm sincs, hogy mit akarhat tőle? Megenni biztos nem mert nem startol rá, csupán érdeklődve követte.
Közben kiértem a kijelölt pályám végére, készítek egy képet és megyek haza.
Itt a vége a mai napnak.
Amíg a csónak kikötő helyemhez érek szokás szerint leltárt készítek. Nem fogtam kapitális nagy halat, nem fogtam sok halat sem. Ellenben egy viszonylag nehéz pályán, nem ideális körülmények között nagyon jót horgásztam. Nem először, de nem is utoljára bizonyította számomra a fogósságát a Keszler villantó család. Próbáltam több féle csalit is, de csak a kanalakkal tudtam halakat fogni. Hogy a pontyok mit akartak még talány. Viszont azt hiszem ezért horgászunk, ezért pergetünk. Mindig akad valami érdekes, ami gondolkodásra készteti az embert.
Kikötöm a csónakot és visszanézek a vízre. Hálás vagyok a Tisza-tónak a mai napért és nagyon köszönöm Keszler Bertoldnak is amiért ilyen csodásan végződhetett a horgászatom.
Természetesen elkéstem az iskola elől, fiacskámat már haza úton vettem fel. Azt hittem morcos lesz, de csak annyit kérdezett:
– Fogtál?
– Mosolyogva mondtam igent és elnézést kértem a késésért.
– Nem baj – mondta, de szombaton én is megyek.
– Bólintottam és indultunk is haza.
Tényleg csodás nap lett a mai, csodás családom van, csodás vízen, csodás csalikkal horgásztam.
