Közzétéve:

Tisza-tavi csukák

Nézegettem a képeket az interneten, mindenhol fogdossák a csukákat. Főleg a Balaton ami igen érdekes, hiszen a Keszler villantó az igen fogósnak bizonyul ott. Teszthorgász társam rendre fogja őket nekem meg csak a sóvárgás jut. Van egy mondás miszerint “vadász embernél, vadász kutyánál nincs irigyebb”. Hát hozzátenném, hogy a pergető horgász tudja őket überelni! Persze az egészséges mértékig. Azzal is tisztában vagyok, hogy a Tisza-tó nagy kiöntéseiről később jön le, később áll össze a hal. Aki ismeri a tavat az tudja hogy a vízeresztés időszaka a legeredményesebb csukára. Zártabb kubikokban, holtágakban már fogják, de sok jó csukás rész még eredménytelen. Mit tehet hát az irigykedő teszthorgász? Vagy elmegy a zártabb kubikokra vagy erőlteti a halban még szegényebb részeket. Én az utóbbit választottam jelen esetben mondván ha teszt akkor az bizony legyen teszt!

Ki is tűztem a horgászat időpontját reggel 7 órai indulással. Természetesen az utódomnak is volt beleszólása így 08.30-kor már száguldottam is a víz felé. Gyors bepakolás a csónakba, botok beélesítése és irány a halak! Két bottal készültem: a könnyebbikre a Keszler Küsz 12 g-os kerül arany színben, az erősebb a Keszler Kárászt kapja szintén arany színben 17 g-os változatban.

Bevetésre készen….

Egy holtágszerű, csatorna jellegű vízen kezdek. Kristálytiszta víz, a meder 3 méter mélységű, a partszéle gazdagon benőtt növénnyel.

Feltámad az északi szél és teljesen hosszában fújja a vizet. Rendesen megnehezíti a dolgomat. A könnyű kanalakat nehéz pontosan dobni. Egyik dobást követi a másik, váltva a kanalakat keresem az éhes ragadozókat. A növényt és a mély vizet is vallatom- eredménytelenül. Eltelik 1,5 óra, de még csukára utaló jelet sem láttam. Hiába, messze még a vízeresztés. Leülök, elszívok egy koporsó szöget majd egy ötlettől vezérelve berántom a motort. Átmegyek az öblítő csatornába, hátha ott.

Odaérve már nem is tűnik annyira jó ötletnek, opálos a víz. Árad a Tisza és ilyenkor bizony szabadon jön be a kicsit már zavarosodó víz. Horgászható még, ezért pár helyen megállok. Dobok és végre van apró koppintás. Sajnos nem tudom megfogni, de nem is bánom. Tapasztalatból tudom, ilyenkor itt óvoda nyílik s őket illik békén hagyni. Van még pár évük mire elérik kívánatos, horgász sportra megfelelő méretet. Tovább is állok, új cél az Abádi medence hínármezői.

Lassan pöfögök a motorral és nézem a lehetőségeket. A sávos súlyom kaszálás eredménye véget van horgászható rész. Amint látszik, nem csak a halak nyertek életteret és napfényt, hanem mi horgászok is, horgászhelyet.

Nem éppen ideálisnak néz ki a helyzet…..

Egy tisztább részen megállok, leteszem a súlyt mert itt is fúj a szé,l ráadásul forog is. A látszat csalóka a felszínt alatt csak 10-30 cm víz van. A többi hínár az amúgy is sekély részen. No de ez pont a könnyű kanalak terepe. Előkészítem a Küszt az arany színben és a két kárászt ezüst és vörösréz színben. Előbbit 15 g utóbbit 17 g súlyban. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszek egy gumihalat offset horgon és kettő felszíni csalit. Ha teszt, akkor legyen teszt!

Repertoár

 

Felszíni csalival kezdek, majd gumival folytatom. Egészen jól lehet velük boldogulni bár érdeklődés még nem volt. Körbe dobáltam magam, de még nem halszagú a kezem. Következnek a villantók. Erősebb botra a nehezebb kanalat kapcsolom s dobom az elsőt. Na, most mutasd meg mit tudsz Keszler kanál!

Még a levegőben jár a kanál amikor óvatosan lefogom a dobot és kifeszített zsinórral ér vizet a csali. Egy gondolatnyi ideig hagyom süllyedni, majd lassan nagyon lassan húzom visszafelé. Egy pillanatra sem hagyom magára, hiszen éppen csak a hínárszőnyeg felett riszálja magát. Már itt billeg előttem és megdöbbenve látom hogy egy sügerecske követi. Fele akkora mint amire szemet vetett. El nem tudom képzelni mire gondolhatott. Meg-meg pöccintem s erre még neki is megy. Jót mosolygok magamban, de kiveszem az orra elől mire megsértődve odébb áll. Dobom a következőt és nézem ahogy villogva, jó kilengésekkel közelít a vas. Már félúton járhat, amikor a semmiből egy rendes tolóhullám jelenik meg mögötte. Egy halovány koppintást érzek, de a kanál táncát már nem. Akasztok és végre halam van! Nem is rossz. Párszor megszalad, hínárba is bújik, de már itt van a csónak előtt.

Az első jelentkező…….

Nyakon csípve!!!
Gyönyörű Tisza-tavi harcos

Nyakon ragadom, beemelem a csónakba. Hibátlan Tisza-tavi csuka, az ide jellemző átlag mérettel. Megszabadítom a horogtól és egy nyugodt pillanatában megmérem a hosszát. 67/75 cm hosszú a vízi tigris. Nem sokat nézegetem, hiszen ahol most van az nem az ő helye.  Átemelem, vissza a vízbe, de nem köszöni meg. Búcsú fénykép helyett csap egyet és már oda is van. No annyi baj legyen, legalább tényleg életerős maradt. Felveszem a súlyt s jobb híján erről készítek képet. Van saláta rendesen.

Kisebb adag “saláta”

Odébb evezek és megint dobom a vasat. Harmadik dobásra megfogja egy kis csukesz, szinte fárasztani sem kell. Kb. olyan 35 cm lehet, gyorsan engedem is vissza. Kicsivel odébb még egy hasonlót fogok és akár csak az előzőt, ezt is gyorsan, kíméletesen engedem útjára, annyira hogy még fényképet sem készítek róluk. A jövő nemzedéke! Remélem elérik a kapitális méretet és ha esetleg lesz felső korlát bevezetve, akkor több horgásznak okoznak örömöt.

Közben egyre rosszabb lesz a helyzet, erősödik a szél, fodrozódik a felszín, nem látom a hínárszálakat.

Vezetgetem a kanalat s ha hínárt fog, egy két erősebb rántással megtisztítom. Pont egy ilyen rántás után látom amint egy hatalmas hal jön a kanál után. A 15 r-os ezüst kanál van fent és olyan tolóval jön hogy megijedek még a végén vidrát is fogok. Egy dolog azonban hogy mire gondol az ember, más dolog hogy mit tesz ösztönösen. Nem is gondolok rá, de játszom a kanállal. Megállítom egy pillanatra, hirtelen indítom, majd lassítok. Nem eszi meg, de kiköveti a csónakig. Nem vidra, de nem is csuka. Egy 3-4 kg közötti ponty! Amint észrevett el is illant egy pillanat alatt. Hmmm. Jó pár éve dobálok, de ilyenben még nem volt részem. Gyorsan túlteszem rajta magam és dobom a soron következőt közben rápillantok az órámra. Ajaj, letelt az idő. A csemetémért mennem kell, ő nem olyan elnéző, mint a nejem.

Eldöntöm, még kettőt dobok és indulok haza. Éppen a tízedik kettőt dobom mikor megint ugyanaz a tolás jön a Kárász után. Most résen vagyok! Próbálom a csónakig elcsalni vagy megfogni. Előbbi sikerül, és látom, ez is ponty, csak kicsit kisebb és tükrös. Jön a villantó után, kicsit lemaradva. Gőzöm sincs, hogy mit akarhat tőle? Megenni biztos nem mert nem startol rá, csupán érdeklődve követte.

Közben kiértem a kijelölt pályám végére, készítek egy képet és megyek haza.

Itt a vége a mai napnak.

Amíg a csónak kikötő helyemhez érek szokás szerint leltárt készítek. Nem fogtam kapitális nagy halat, nem fogtam sok halat sem. Ellenben egy viszonylag nehéz pályán, nem ideális körülmények között nagyon jót horgásztam. Nem először, de nem is utoljára bizonyította számomra a fogósságát a Keszler villantó család. Próbáltam több féle csalit is, de csak a kanalakkal tudtam halakat fogni. Hogy a pontyok mit akartak még talány. Viszont azt hiszem ezért horgászunk, ezért pergetünk. Mindig akad valami érdekes, ami gondolkodásra készteti az embert.

Kikötöm a csónakot és visszanézek a vízre. Hálás vagyok a Tisza-tónak a mai napért és nagyon köszönöm Keszler Bertoldnak is amiért ilyen csodásan végződhetett a horgászatom.

 

Természetesen elkéstem az iskola elől, fiacskámat már haza úton vettem fel. Azt hittem morcos lesz, de csak annyit kérdezett:

– Fogtál?

– Mosolyogva mondtam igent és elnézést kértem a késésért.

– Nem baj – mondta, de szombaton én is megyek.

– Bólintottam és indultunk is haza.

Tényleg csodás nap lett a mai, csodás családom van, csodás vízen, csodás csalikkal horgásztam.

Hmmm. Most valahogy nem is vagyok irigy.

 

Köszönöm a figyelmet.

P.M.

 

Közzétéve:

Vasak reneszánsza….

Keszler villantó

Nemrégiben egy közösségi oldalon felfigyeltem egy szívnek-szemnek kedves műcsalira.

Nevezetesen a Keszler villantócsaládra,amely egyből felkeltette az érdeklődésem. Mondván a villantók egyébként is közel állnak a szívemhez, hisz anno kb. 16-17 éve velük kezdtem a pergetést. Másrészt a hazai termékek, amik ráadásul kézzel készülnek. Szerintem megérdemlik a figyelmet. A képek alapján láttam fantáziát a vasakban, el is döntöttem hogy mielőbb beszerzek pár darabot hogy kipróbáljam.

Keszler villantó
“Kezdésnek ezt a csomagot válogattam össze…..”

Felvettem a kapcsolatot a gyártóval, Keszler Bertolddal, aki rendkívül készséges volt. Kényelmesen és gyorsan hozzá is jutottam az első kezdő csomagomhoz.

Megjegyzem az ára is kedvező volt, ráadásul kedvezményt is kaptam, ami nem kiváltság, hisz mindenki kap aki 3-nál több terméket rendel. Szerintem már ez is elég kecsegtető dolog.

Mikor megérkeztek a kanalak izgatottan vizsgálgattam őket s megelégedve tapasztaltam milyen remek igényes munka. Régi vasak ismerős formája köszönt vissza mindhárom típuson, ám mégis valami új köntösben, egy kicsit tovább gondolva. Ez nagyon tettszett. Akár egy régi jó sláger feldolgozása, újrahangolása.

Keszler villantó
“Kíváncsian vártam a próba napjára”

Természetesen már kész volt a tervem ami a kipróbálást illette. Helyszínül a közelemben lévő Bottyán-tavat szemeltem ki e nemes cél első állomásául. Tudván hogy ebben a tiszta, sekély vizű tóban igen jó csuka állomány lapul gondoltam megfelelő lesz első próbára. A tiszta vízben jól láthattam a villantók minden mozdulatát és remekül kitapasztalhattam hogyan lehet trükközni, játszani velük. Meglepően jól mozogtak, felülmúlva minden várakozásomat. Először a karcsú 12 g -os Küszt csatoltam fel. Szépen szinte vibrálva billegette magát és igen lassú vontatást is lehetővé tett. Finoman pöcögtettem magam előtt amikor a lábam alól az alámosott partból kirontott egy csukesz és vadul támadta a villantót. Nem volt egy oroszlán de igen elszánt, hisz háromszor is nekiment, de minduntalan lefordult az egyébként hibátlan hegyű horogról. No sebaj, gondoltam kezdésnek elég biztató. Az első hosszú dobást követően lehullásban több ütést éreztem míg a csali fenékre ért. Ezt a nap folyamán többször is éreztem, kiderült hogy kis balinok támadták a lehulló kanalat. Sajnos a csukák szebbjei aznap nem voltak aktívak, csupán az apróbbak mutattak érdeklődést azok viszont nem akadtak meg a horgon. Ezt igazából nem is bántam. Viszont az első és igen fontos benyomásaim meglettek a villantók mozgásáról, egyéb tulajdonságairól. Minden darabja jól dobható, szélben a Kárászokkal kicsit trükkösebb a dolog mivel elég széles vasról van szó. Legkönnyebben a Sneci dobható, ami igen meglepett tudván hogy csak 3 g. Aznap ezt a típust épp csak kipróbáltam mert bár gyönyörűen dolgozik, az akkor használt 10-40 g-os bottal nem-nagyon éreztem. Másrészt leginkább a két nagyobb modellt szerettem volna felavatni.
Fel is raktam hát a Kárász 15 g majd 17 g-os példányait. Rendkívül elégedetten vettem tudomásul hogy ezekkel még szebben még trükkösebben lehet játszani.
Finoman csuklóból pöccintgetve, szinte egy helyben is tudtam mozgatni. Egy bedőlt fa mellett épp ezt a műveletet próbálgattam már kb. 5 perce, mikor hirtelen erős rávágásom volt. Bevágás után előttem a sekély vízben nagy ribilliót rendezve egy 2 kg körüli harcsa körvonalazódott elő. Sajnos láthatóan rossz volt az akadás így a következő pillanatban le is verte magát. Nem kis meglepetést okozott. Elgondolkodtam ezen, hisz nyilván nem éhes volt mert akkor egyből rávágott volna. Ezt a harcsát szerintem fektében egyszerűen felbosszantotta az előtte már percek óta billegő visszahulló vas. Ez egy számomra igen fontos momentum volt. Korábban más csalival hasonlót nem sikerült még elérnem.

Másnap egy másik helyszínre terveztem a teszt folytatását. Esztergom-Búbánatvölgyben a Kerek-tóra látogattam el. Ide már csak a két nagyobb vasat vittem magammal. Kíváncsiság és az összehasonlítás céljából más típusú és jellegű csalikat is vittem, ám nagyrészt a Keszlereket húztam. Először a partalámosások előtt táncoltattam meg őket, erre a legjobban a 15 g-os Kárászok mutatkoztak a leginkább alkalmasnak. Első próbálkozásra tompa ütésem volt, visszaejtve ugyanoda a vasat beeséskor ütötte le egy 4-5 kg körüli harcsa, felszínen. Premier plan-ban láthattam, ami óriási élmény volt. Azonban azt is láttam hogy elvétette így a horog kívülről a szájszélben akadt s szakadt is ki amint megindult. További próbálgatásaim ellenére sajnos nem mozdult rá. Kezdésnek ez igen biztató volt. A folytatás azonban kicsit másképp alakult, kapásom ugyan sok volt, rendszerint a partszéleken ahol mártogattam a villantókkal, ám ezeket mind kisebb csukák okozták. Szinte minden beállóban volt akció. Megfogni egyetlen méret körüli csukát sikerült, azt is harmadik próbálkozásra akadt meg. Ezen a tavon meglehetősen zavaros volt a víz, ennek ellenére úgy gondolom a sok kapás elegendő bizonyíték a villantók fogósságára. Főleg ha figyelembe veszem hogy más csalik kudarcot vallottak.

Keszler villantó
“Az első csuka”

 

A harmadik teszt volt az ami aztán végleg elkötelezetté tett a Keszlerekkel kapcsolatban. Ez alkalommal a Kerek-tó szomszédságában lévő Mini-tóra látogattam el, ahol kizárólag pergetve lehet horgászni. Gyönyörű csukák lakják, sőt tavasszal szép számmal telepítettek bele harcsákat is. Nem óriásokat ugyan, de remélem egyszer azokká válnak. Ismervén a tó medrét, a medertöréseket, gödröket próbáltam elsőként. Nem titkolt szándékkal a harcsák miatt. Nincs nagy mélység, másfél méter körüli a víz. A villantót fenékre engedve, majd lassan felette meg-megállítva kezdtem vezetni. Második bevontatásra erős koppintásom volt. Elvétette gondoltam….. -majd hirtelen még egyszer odavert. Erre már bevágtam, sajnos nem akadt meg.
Visszadobtam, leengedtem, elindítottam, durr! Szépen akadt, egyből éreztem hogy a tervem bevált -ez harcsa! Jó erőben lévő szép és egészséges 2.5-3 kg körüli bajszit szákolhattam.

Keszler villantó
“Az első harcsára sem kellett sokat várnom”

Kisvártatva volt még két kapás. Akasztottam is harcsát, ám fogni nem sikerült többet egészen délutánig. Ekkor egy valamivel nagyobbacska hari kérte le a 17 gr-os Kárászt. Sajnos igen frontos időt fogtam ki. A csukák nagyon csendben voltak. Mindössze egy kisebbet sikerült fognom.

Keszler villantó
“Egy fotó erejéig ő is megtisztelt”

A következő alkalommal a Snecik kerültek porondra, az ő 3 g-os súlyukkal, hozzájuk illő finom szereléken felkínálva a balinoknak. Ezúttal a jó öreg Dunára vitt utam, ahol korábban mar bevált helyeken próbáltam az aprócska villantókat. Nagyon szépen billegtek még sodrással szemben gyorsan húzva is. Nem is maradtam kapás nélkül, már az első bevontatásba belenyúlt valaki. Másodjára meg is akadt egy kb. másfeles balin az Arany Snecin. Felcsatoltam az ezüst színű testvérét is ezzel pásztázva tovább a terepet. Próbálgattam lassabb és gyorsabb csévéléssel vezetni, közben figyelve a csali mozgását ami seregnyi apró domit tett kíváncsivá. Folyamatosan csipkedték a billegő kanalat, sajnos kívül komolyabb akció nem  volt.

Keszler villantó
“Dunai balin Keszler Snecire “

Legutóbbi igen tanulságos próbám során a keresztfiam is velem tartott a búbánatvölgyi Mini tóra. Terveim szerint Bandusnak egy 15 g-os Arany Kárászt adtam, hogy ő azzal, magam pedig más egyéb csalikkal dobálok majd kíváncsiságból, összehasonlításképp. Kicsit meglepődtem mikor megláttam hogy a tó vízszintje kb. egy méterrel a megszokott alatt volt. Emiatt sokkal trükkösebben kellett vezetni a csalikat. A szépen lassan vezethető Kárászoknak ez nem is okozott gondot. Még távolabbi dobások esetén is nagyon ügyesen lehetett táncoltatni őket. Keresztfiam annyira ráérzett a villantókra, hogy szép sorjában akasztotta-fogta a csukákat, 1-2 kg körülieket. Mindezt addig csinálta míg végül 5 megfogott és legalább ennyi lemaradt csukája volt. Nekem csupán egy csukám, és egy harcsám volt a nap végére. Ez a látványos különbség abszolút a Keszler villantók javára billentette a mérleg nyelvét.Úgy gondolom ez meggyőző bizonyíték mind a fogósságukat, mind pedig a többrétű használhatóságukat illeti.

Keszler villantó
“Keresztfiam is hamar ráérzett a kanalak helyes használatára”

Összegzésképpen, ha jellemezni akarnám a három villantó típust, akkor a következőt tudnám elmondani róluk. A Sneci a legjobban dobható, sodrásban gyorsan is jól vezethető, leginkább balinos-domolykós, lassú vízen, visszahulló vezetéssel sügérre vagy kisebb csukára lehet tökéletes választás.

A Küsz már egy komolyabb fegyver, a klasszikus hulló faleveles vagy tempósabb vezetéssel csukázáshoz, sekély vizeken de akár gyorsabb sodrású vizeken, balinra is működik.

Az igazi nagyágyú a Kárász! Ezzel a vassal lehet a legtöbb trükköt elkövetni,szinte bármely vízmélységnél. A húzós vizek kivételével bárhol remekül használható, akár egy helyben is mártogathatunk vele. Csukázók és harcsázók készletéből szerintem nem hiányozhat.

Keszler Kárász Csuka
“Keszler Kárász Arany színben”

 

 

 

 

 

 

 

Minden darabja szép és igényes kialakítású, minőségi munka, amely nemcsak hazai, de ráadásul kézműves termék. Bátran merem ajánlani kezdőknek, haladóknak és profiknak egyaránt!

-Lukács Róbert